Shadow War: Armageddon

Gangs of Nu'Ark

Dögvész egy Új Kor hajnalán

0

Dark Sector a saját nedveiben fetrengett. Közvetlen közelről kapott egy pár lövést két T'au mesterlövésztől amikor egyedül rohamozta meg a felderítő csapatot, és a Nagyatya áldása is kevés volt, hogy megússza. Azonban a T'auk nem mertek hozzáérni a rothadással borított páncéljához így otthagyták a saját nedveiben agonizálva a földön. Még a sikátort sem hagyta el a felderítő osztag, Nurgle áldása máris begyógyította a sebeit. Lassan felállt és körülnézett. A szektor nagyrészt elveszett számára, a kultisták vezető nélkül tehetetlenül lövöldöztek a négy oldalról közeledő városi és birodalmi egységekre, és a nehézfegyveres gárdisták nem nagyon kezdték el az aratást ami a feladatuk lett volna messze ácsorogtak, és gyönyörködtek az Alsóváros romos épületmaradványaiban. időnként nehézfegyvereikkel jókora darabokat szakítottak le a még többé-kevésbé álló épületekből, jókat röhögve ezen. Dark Sector sokadszor érezte szájában a vereség keserű ízét, és nem tetszett neki. Ahogy feltápászkodott rövid imát mormolt patrónus istenéhez, beleköpött a sisakjába, és elindult a T'Auk irányába. Nem sok minden érdekelte a bosszún kívül.

Eközben a birodalmiak gyors tisztogatás után visszavonultak a területről, azonban a lifteket vesztegzár alá vonták, hogy az esetleges kultisták ne jussanak fel a felszínre. Alulbecsülték viszont a falak mögött rejtező, és az gépsorok között bújkáló hívek számát. Alaposan. Dark Sector üvöltésére tucatjával rontottak elő és indultak meg a liftek felé. Az időközben felbukkanó sisters of battle különítmény is csak lassítani tudta az előrenyomulásukat- meggátolni nem. Nem telt bele fertályóra, és három liften özönlöttek a talajszint felé nurgle hívei, és ez nem sok jóval kecsegtetett.

A birodalomhű erők- és a xeno fajok akik úgy döntöttek a káosz híveinek visszaszorítása most az elsődleges érdekük- visszavonulót fújtak és nekiálltak rendezni a soraikat. A kultisták lendületét azonban a talajszinten sem tudták megfékezni. Utóbbiak egyenesen az egyik utolsó városi víztisztító felé vették az irányt- és órák leforgása alatt el is foglalták azt.

A víztározóban azután ismeretlen rituálékat folytattak, feláldozva a hetek során fogjul ejtett  szerencsétleneket, hogy ezzel biztosítsák valamely sötét isten kegyét. Sikerrel jártak. Nurgle rájuk mosolygott, és a szertartást levezénylő magiszter, egy rothadó Nurgle drón formájában térhetett vissza démonhercegeket is megszégyenítő erővel. Első dolga a víztározó elfertezése, a második pedig a helyszínre érkező BattleSister osztag megfuttatása volt. Utóbbiak állták a rohamot amíg tehették, de hamar ráébredtek, hogy egyszerűen nincs elegendő tűzerejük ahhoz, hogy  érdemben tudjanak a rothadó szörnyeteg testében kárt tenni. Dark Sector pedig a víztározó mélyén előkészítette tervének következő fejezetét. Nehézfegyveres gárdistái sikerrel tartották a tározót, ahonnét idővel rothadó, eszelősen vihogó nyomorultak másztak elő, hogy aztán rögtönzött fegyverekkel induljanak meg a várost ezúttal védő xeno csapatok irányába.

A birodalmi milícia, és a városi katonai erők ezen a ponton feladták- vagy okosan kivárva hosszútávra terveztek. Nem lehetett tudni. Látszólag azonban, semmiféle erőfeszítést nem tettek a talajszint vízforrásának biztosítására- egyedül a város egyik titkos bázisát védő necron felderítők, és egy maroknyi Tau túlélő próbálta meg feltartóztatni az elfertezett tározóból előözönlő nyomorultak hordáját. Lelassítani sem tudták őket. Két káoszlord és egy káoszterminátor vezetésével, a poxwalkerek rohama, némi nehézfegyveres támogatással elsöpörte a necronok és tauk egyesített védőit, és megnyitotta az utat a víztározóból még mindig özönlő vizihullának is beillő alakok előtt.

 

Pár utcával odébb azonban felbőgtek a nagykaliberű fegyverek. Az orkok ugyanis a tőlük megszokott módon álltak ellen a barikádjaik felé rohamozó rothadó alakoknak. A vizihullák, pár helyen áttörték a vonalaikat, de nagyrészt lelövöldözték a poxwalkereket. A drón-herceg felszállt a magasba és eltűnt a Rozsdaerőd irányába, a káoszpáncélos gárdisták pedig okosabbak voltak annál, hogy maroknyian nekitámadjanak az orkok zónájának. A rothadás azonban kijutott. És csak idő kérdése volt , hogy elterjedjen a városban a kórság...

 

A városban eközben ádáz harcok dúltak a területekért. Az orkokat sok negyedből sikerült kiszorítani a bandák és a városiak összefogásával. Egy osztag visszafoglalta az időjárás irányító központ egyik épületét, így vissza tudták kapcsolni a védőpajzsot is. A Kormányzó ismét szólt a polgárokhoz, és biztosította őket arról, hogy a birodalom hamarosan csapatokat küld, akinek segítségével helyre lesz állítva a közbiztonság. Ez azonban még váratott magára.

Hetek teltek el, és a csapatok nem érkeztek meg. Azonban szokatlan dolog történt, immár másodszor a hónap során. A város körül lévő sivatag felett enyhültek a warp-viharok, és a por leszálltával számos gép húzott fel a régió fölött csapatokat dobálva le a régióban. Számban nem voltak anynian, hogy a gárda jól szervezett offenzíváját lehessen a dolog mögött tudni, de elég volt ahhoz, hogy a karavánok és a polgárok szívébe remény költözzön.

A gépek bombázni kezdték az orkok állásait is, azonban hamar rájöttek, hogy nem éri meg. Azoknak uyganis brutális légelhárító tűzerejük gyült össze mostanra- mintha készültek volna rá, hogy eljön az idő amikor csitul a vihar. Vagy cska szerencséjük volt.

 

Az alsóvárosban a népesség százezrekkel nőtt a hónapok leforgása alatt, ugyanis a kémhálózat szerint a régi járatokon és a bányán keresztül telepesek érkeztek akik elfoglalták a mélyben húzódó régi városrészeket és megkezdték a  termelés és a gépsorok helyreálíltását. A legfurcsább az volt, hogy nemcsak telepesek, de jól felszerelt és képzett bandák is érkeztek, akik meg voltak róla győződve, hogy Necromunda bolygón vannak. A kémhálózat nem tudta kideríteni, hogy ez mégis hogyan lehetséges, annál is inkább nem mivel a bandák nem tűntek túl barátságosnak. Hatékonynak annál inkább, ugyanis napok leforgása alatt berendezkedtek és meg is kezdték a területek egymás közötti felosztogatását- komoly áldozatok árán természetesen.

A város tehát egyszerre éledt újjá, és volt átalakulóban. Elsősorban azonban a kitorni készülő járványt kellett megfékezni ami a talajszinten kezdett teret nyerni veszélyeztetve mindenkit aki él és lélegzik.

Hazafutás -2. rendezvény

0

A városi biztonsági szolgálatok három csapata, három oldalról tartotta tűz alatt a kultisták gyülekezőhelyét. Több tucat káoszhívővel végeztek az első másodpercek alatt amíg nehézfegyverekkel és gránátokkal szórták meg az udvart. Amikor azonban előlépett Dark Sector három testőre, a választűz pusztítónak bizonyult. Az első sorozatok után, mindössze egyetlen birodalomhoz hű pozíció maradt állva- mindenki mással végzett a Hentes és két társának nehézfegyvere. Dark Sector eközben levetette magát az erkélyről ahonnét korábban szózatot intézett a kultisták felé és elkezdett rohanni a legközelebbi biztonságosnak tűnő épület felé- el a birodalmi fészkektől, és a nehézfegyvereik hatótávjából.

A kultisták szétfutottak. Egy birodalmi elit osztag szemből támadt rájuk, és végzetes csapást mért a menekülőkre. Remélték, hogy a kultuszvezér távollétében, összezúzhatják a kultisták maradékát is. Azt azonban nem  tudhatták, hogy Dark Sector nem az a fajta aki elmenekül. A káosz bajnoka, először átgázolt egy csapat necronon, szétcincálva az útjába kerülő gépcsontvázakat, majd oldalról rávetette magát a kommandóra. Meg sem állt addig amíg az osztag parancsnoka nem hevert előtte saját vérében agonizálva, letépett karral. Dark Sector fölé hajolt, és valamit az arcába csorgatott. Szerencsére emberei nem látták ezt, ugyanis azzal voltak elfoglalva, hogy rettegve meneküljenek a bajnok elől.

Ezután a bajnok, észak felé indult, ahol még ádáz összecsapás zajlott. Mindenáron le akart számolni mindenkivel aki a legújabban megcélzott szektorjába érkezett- hogy teljes sötétségbe taszíthassa a területet, és tovább növelje kultuszának méretét. Bár a kultisták nagyrésze már halott volt, azonban még mindig akadt elég embere a régióban akik az első meghökkenés után elkezdték összeszedni magukat. Nagyon rövid idő állt rendelkezésére a szektorban tevékenykedő csapatoknak, hogy a nyomába eredjenek. Addig kellett rajtaütni, amíg még sebezhető volt. Amíg egyedül volt. Mert amint ismét erősítést kap, szinte lehetetlen lesz harcban legyőzni. A városi csapatok tehát amit tehették erősítésért rádióztak, hogy a lehető leghamarabb kézrekerítsék Nurgle bajnokát.

Sötét Szektor -5. évad nyitórendezvény

0

Amikor a termetes, páncélos alak felbukkant a balkonon az összegyűlt tömeg elhallgatott. Kemény, kegyetlen férfiak voltak mind, de a szónok puszta jelenléte megfagyaszotta a vért az ereikben. Mind ismerték. Vagy hírből, vagy személyesen látták már harcolni- de egyvalami biztos volt: Nem akartak szembekerülni a Dark Sector néven ismert szörnyeteggel. Állítólag hónapokkal korábban bukkant fel egy Acél Erődből indult karaván élén. Az őt kísérő káoszgárdistákat a hónapok során elvesztette maga mellől, és számos összecsapást csak ő élt túl- de itt volt. Élt és virult. És követőinek száma egyre csak gyarapodott. Sötét Szektor. Így hívták, mert az Alsóvárosi negyedek amiket uralma alá vont egy idő után a halál sötét katedrálisává váltak.   Az Élet és Halál katedrálisaivá ahogy ő mondta. Három hűséges gárdistája mindenhova elkísérte, és már az ő puszta jelenlétük elég volt a legtöbb helyzetben, hogy az ő oldalára billentsék a csatározások kimenetelét. Nehézfegyvereikkel az Élet és Halál nevében arattak. És a sötét szektor egyre csak terjedt. Amikor a hatalmas, páncélos gárdista megjelent a balkonon, mindenki elhallgatott. Hangja bezengte a teret, és egyszerre töltötte el rettegéssel, és rettenetes éteri energiával az összegyűltek lelkét.

-A Nagyatya unokái ismét összegyűltek hát, hogy az ő nevében és tiszteletére lerójják tiszteletüket. És Ő örvendezett. A gyengék, és halandók elnyerik büntetésüket, az erősek pedig örökké a Nagyatyuska áldásában és nedvében fürödhetnek majd. Hamis próféták terjesztik hagymázos hitüket mindenfelé. Erőt- hatalmat és szabadságot hirdetnek- de mivégre a hazug szabadság és a tűnékeny hatalom ha meghaltok, és ott álltok beletieket a kezetekkel tömködve vissza hasfalatokba, amikor csakis a Nagyatyuska nevét mormoljátok majd esdekelvén, hogy csak még egy hetet döglődhessetek fájdalom nélkül. Üvöltenek, és rombolnak, holott az Élet szentsége a Halálból fakad, az pedig nem őrjöng és nem üvölt. A halál csendes. És sötét. Az élet pedig Fény nélkül is terjed.  Most menjetek, és terjesszétek Nagyapátok áldását. Vigyétek el mindenhova, és tegyétek amit elrendelt. És talán kiérdemlitek a kegyét. Talán akkor fájdalom nélkül élhettek, halhattok, anélkül hogy közben új testet kéne szerezzetek. Takarodjatok a szemem elől. Nem vagytok még méltóak az Áldásra. Terjesszétek a Sötétség igéjét, és méltóvá válhattok. Záporozzon rátok a szentséges  szenny.

- amikor beszédét befejezte, az osztaldozni kezdő tömegre mintha maga Nurgle intézte volna záporozni kezdtek a lövések. Három oldalról is tüzetnyitott valaki. Dark Sector felhördült, és meglódult a rajtuk ütők felé. A hívek nem tudhatták, hogy nem ő intézte így, de nem tűrhette, hogy nyíltan megtámadják. Nem most, amikor végre mozgásba lendültek ismét az események.

T’al R’asa Végzetnyulai -előtörténet

0

 

-Messze kerültünk az otthonunktól – kezdte beszédét landolás után Light Strike kapitány – de már egy lépéssel közelebb a célunkhoz. Rég várjátok az eligazitást, hogy miért is vagyunk ezen az Aun-háta mögötti helyen, Armageddonon. Minden józan ésszel rendelkező, jőérzésű lény elkerülné ezt a helyet – nem beszélve arról, hogy minél messzebb takarodna a Mont’yhe’va[2]-tól. De mi nem. Mi nem kelünk reggelente már jó szájízeel az első napsugárral, hanem előtte, érezve a jövő ízét, amit a többiek nem tapasztaltak. Ezért vagyunk itt a Reményfaló mellett, amit a Birodalom oly fenkölten Cicatrix maledictum-nak hív. A káromlás hege? Csak az Istencsászáruk tudja hogyan értelmezik, minek is gondolják valóban, viszont Ők nem viselik magukon, mint mi. Nem voltak részese a Negyedik Szféra Terjeszkedésnek, nem tartoztak a flottához, küzdötték végig az ismeretlent, fogadtak ütéseket, lövedékeket és vágásokat testükbe és lelkükbe. Ti mind átéltétek amit Én és ismeritek az Ethereal-ok árulását. Farsight parancsnoknak igaza volt, mindenben, de nem biztos, hogy megértené az utunkat ami felé indulunk, így még nem csatlakozhatunk az Enklávéhoz. Új Sept-ünknek meg kell erősödnie és mindenkinek a saját dolgát kell tennie, T’au’va[3]!

Mi lettünk megbízva a Sept egyik kulcselemének megteremtésével, nem véletlen, hogy a régi szokásoktól eltérően egyedibb a csapatunk és mostantól ez mindig is így lesz. A R’asa Sept-ben nincs többé a csatamezőn kaszt megkötés, mindenki a legjobb tudása szerint küzd, vállt vállnak vetve. Ez az első bevetésünk és nem bukhatunk el, megszilárdítjuk az új rendszert magunkban és később másokban is. Vezérünk T’al R’asa a föld kaszt kiemelkedő elméje és szellemi vezetőnk megmutatta az utat. Technológiánk fejlett, fejlődik, de eljutottunk egy szintre amikor nagy ugrást tennünk saját fejlesztésből túl időigényes. Csataruháink erősek, a mesterséges intelligencia benne a társunk – mint majdnem mindannyian tudjátok, aki nem majd megtapasztalja – de lelki egyesülés szintjére kell lépnünk, hogy megnyerjük ezt a háborút. Így van, mind pilóták leszünk, a magunk által épített csataruhákban, a saját fejlesztésű TR-13-ban. Íme a részletes terv:

Tudomásunkra jutott, hogy Armageddonon, valószínűleg Nu-Ark-ban van pár T-szériás régi, Első Szféra Terjeszkedés korabeli csataruha, valamelyik helyi banda kezében, értesüléseink szerint akár megválnának tőle megfelelő mennyiségű kreditért. Első lépésben ki kell deríteni pontosan kinél vannak, mennyi van és hogyan tudjuk megszerezni. Ha nem tudjuk összegyűjteni helyben a megfelelő kreditet, vagy valamilyen szolgáltatásért elcserélnünk akkor le kell számolnunk velük és erővel elvenni. Egyik sem lenne egyszerű feladat, de ezért jött velünk Szivarfüst, a víz kaszt prominens tagja, hogy minden tárgyalás a megfelelő mederben haladjon, akár füst táncol a vízen. Később csalatkozik hozzá Bloody Day, ha egy másfajta, keményebb szóbeli tárgyalásra lenne szükség. Ha megszereztük kezelésbe vesszük a T-szériás gépeket és optimalizáljuk az ősrégi fosszilis energiával hajtott szerkezetüket, akkor még egy ilyen helyen is meg tudjuk oldani a folyamatos üzemeletetésüket. Szerencsénkre a föld kasztból velünk tartott Papa Jokaero és fia Baby Jockey, akik miatt ugyan csuklani fog az éteri kaszt, de kipofozzák nekünk a csataruhákat. Ekkortól jön az izgalmas rész, az alap fejlesztés. Továbbfejlesztett és átírt mesterésges intelligenciát hoztunk magunkkal, amibe letöltöttük és összegyúrtuk a R’asa Sept levegő kasztú legjobb pilóták elméjét, ennek implementációját fogom Én, Light Strike kapitány és a helyettesem, Z-Flash levezényelni. Miért nem a tűz kasztból készült? A pilóták nagy része a tűz kasztból fog kikerülni – mivel egész életükben erre készültek – és mind tudjuk mi történik ha a tüzet még több tűzzel ereszted össze... eleszik az oxigént és bealszanak, de mi történik ha levegőt adsz hozzá? Még nagyobb erővel csap le. Ezt fogja eredményezni a még tökéletesebb és akár egyre nagyobb Csataruhák vezérlését segítő levegő kaszt pilótáira alapuló mesterséges intelligencia. Ha vége az első fejlesztéseknek, nekiállunk az összes kaszt pilótáihoz megfelelő géptársat fejleszteni. Ismétlem, ez már nem az a Sept amiben eddig éltetek, mi nem ismerünk korlátokat, ha a Nagyobb Jó háborújának megnyerése a cél.

Amit eddig elmondtam csak a kezdet. Mindezzel párhuzamosan meg kell szereznünk több ugyanolyan fontos elemet. Szükségünk van minden egyes Csataruha tökéletesítéséhez egy Elda lélekkőre. Több Elda csapatot láttak az elmúlt időszakban Nu’Ark környékén így valószínűleg lehet itt valami számukra érdekes. Ahol Eldák csatároznak ott pedig megjelennek a Szellemcsont szerkezetek is, ismerve a Nu’Ark-i történelem egyes részeit kétlem, hogy lett volna idejük minden értékeset evakuálni, annál inkább, mivel pletykák szerint az erős Sötét Elda jelenléttel eggyütjár a testvéreik lelkének fekete piaci árusítása is. Mind láttátok akció közben a Szellemcsont szerkezeteket, hogyan képes irányítani az eldák lelke éteri tökéletességgel ezeket a monstrumokat. Egy olyan erőhöz nyúlnak közben, amihez nekünk nincs hozzáférésünk, de ratjuk keresztül ez megvalósulhat. A kiválasztott pilóták egyesítik lelküket és testükbe fogadják az ősi eldák szellemét, azt kordában tartva, csak a túlélési ösztünüket előhívva csataszituációban, miközben egybe olvadnak az új mesterséges intelligenciával. Így van társaim, ha minden tervek szerint megy, ősi társaink lesznek nemsokára a saját testünkben. A Nagyobb Jóért! A tűz kaszt fogja először acélos testébe és elméjébe fogadni az elda szellemet, nem véletlenül csatlakozott hozzánk négy harcedzett veterán, White Offspring, Purple Piranha, Four Stripes és Geass 1.

Ahogy Eldrad Ulthran, a Ulthwe Craftworld Távolbalátója mondta:

„Nagy érdeklődéssel követtem a Tau mirádnyi potenciális jövőképét. Habár alig ifjoncok hozzánk képest, furcsa oltalmazó érzéseket táplálok irányukba. Idővel – úgy vélem – túlnövik még a mi legnagyobb tetteinket és mesterei lesznek lelkük sötétségének.”

Nem is sejthette, vagy pont hogy tudta, mennyire igaza van.

A TR-13 meg fog születni, és egyesíteni fogja a tűz kaszt harcosát, egy elda lelket, a levegő kaszt pilótáinak képességeit mesterséges intelligencia formájában, egy fúziós és fosszilis erőforrással is hajtható Csataruhában, amiben ezentúl élünk örökké vagy végső nyughelyünkké fog válni. Olyanok leszünk mint az Elda Szellemcsont szerkezetek összegyúrva a Gue’ron’sha dreadnought csatatestvéreivel, amit megáldott az Omnissiah.

Miénk a jövő, testvéreim, mi vagyunk a Lhas’rhen’na[4]! Az elsők a Or’es Ta’lissera Shas’El Y’eldi Ves’ron[5] sorai közül, miénk a M’yen Mont’yr Shi[6]!



[1] R’asa Sept jelkép

[2] Reményfaló, ahogy a T’au hívja a „Nagy szakadékot” (Great Rift)

[3] A Nagyobb Jóért! (For the Greater Good)

[4] Eufémizmus a nemes önfeláldozásra (Euphemism for worthy or noble sacrifice)

[5] Erős kötelék a Tűz-kaszt nemese, tehetséges szárnyas pilóta és robotlény között (Powerful bond of Firecast Noble, Gifted Winged One and Robotic Being)

[6] Előre nem látott véres győzelem (Unforseen Blooded Victory)

Tisztítótűz hadművelet -előtörténet

0


-A bíró úr hamarosan fogadja Önt – szólalt meg a teremszolga, akinek díszes inasöltözéke éles kontrasztban állt a szája helyén lévő mikrofonból jövő robothanggal, és a lábai helyén lévő gumikerékkel.

Thar Simonssen százados, vagy, ahogy mindenki nevezte, a „Sivatagi sakál” elhúzta a száját, nyugtalan volt és dühös, gyűlölte a várakozást, és nem volt nagy barátja a gépeknek sem, annak ellenére (vagy talán éppen azért), mert a saját bal karjára pillantva is egy jókora implantátumot látott. A Sakál emlékezetébe örökre beleégett a pillanat, amikor sok évvel ezelőtt egy génorzó borotvaéles karma egyetlen apró suhintással tőből levágta a karját. Emlékezett rá, hogy a vérveszteségtől kábán még látta a földön a levágott végtagot, markában a még percekig működő lánckarddal. A sebészek nem törődtek azzal, hogy emberi karra legalább kicsit hasonlító implantátumot készítsenek, amorf, masszív darab volt, a kézfej helyén cserélhető funkciójú szerszámokkal. A Sakál kedvence – már csak az emlékek miatt is – a lánckard implantátum volt, de ezúttal a jóval szalonképesebb fogót kattintotta a helyére.

El sem tudta képzelni, hogy miért hívatta a kerületi bíró. Nem szabályos idézést kapott, hanem egy veszettül jól kinéző nuarki ügynöknő látogatta meg a körleten a bíró megbízásából. Ebből már gondolta, hogy nem valamelyik kocsmai bunyója miatt kerülhetett bajba, hanem ennél nagyobb horderejű dologról van szó. Az ösztöne azt súgta, hogy a meghívás kapcsolatban van a városban eluralkodó tarthatatlan állapotokkal. Alakulata – az egykori bolygóvédelmi erők felderítő ezredébe tartozó Tertius század – eddig is részt vett a várost elözönlő különféle hordák elleni harcban, de a Sakál a zsigereiben érezte, hogy most valami különleges vár rá és csapatára…

-Uram, bemehet, a bíró úr várja – szólalt meg ismét a reszelős géphang. A százados felpattant a váróterem kopott padjáról és belépett a bíró irodájába. A laktanya puritánsága után mellbevágta a helyiség díszes kifinomultsága. Mintha egy holoregény díszletét látta volna, mindenütt kopott, elhasznált, poros, de egykor előkelő bútorok, és rengeteg könyv és papírtekercs hevert mindenhol. A bíró sasmotívumokkal bőven díszített íróasztalán egy hatalmas őskori kézimérleg állt, mögötte pedig ott ült Iustus Dermicus, a kerületi bíró. Jóval kisebb termetű volt, mint a Sakál, giccses, túldíszített öltözékében akár önmaga paródiája is lehetett volna, de valahogy a személye mégis méltóságot sugárzott, amelyet csak fokozott a teste körül vibráló halvány aranysárga erőtér. Az asztalon egy régies hatcsövű pisztoly hevert, amelyről a százados gyakorlott szeme azonnal látta, hogy nem csak falidísznek használják.

-Köszönöm, hogy idefáradt Simonssen Kapitány, vagy hívjam inkább Sakálnak? - kezdte bizalmas hangnemben a bíró.

-Mit óhajt tőlem, uram? - tért egyből a tárgyra a Sakál, aki mindennél jobban utálta a felesleges szócséplést és időhúzást.

-Mondja, százados, szereti ön a városát?

-P...persze, uram – billent ki magabiztosságából a tiszt.

-Mit gondol arról, ami itt folyik?

-Ezt meg hogy érti, uram, teljesítem a parancsokat, megpróbálom megvédeni a bolygó maradványait, a várost, a hazámat.

-Igen, igen, ez derék, de mit gondol, hogy mi ennek az egész káosznak az oka, mi okozta, hogy így elszabadult a pokol?

-Hát az idegenek uram, megpróbálják az uralmuk alá hajtani a bolygót, az orkok, a bogarak, a kultisták, és még ki tudja hányféle megnevezhetetlen rémség.

-Százados, maga okos ember, igaz? Nem gondolja, hogy kissé furcsa, hogy ennyiféle különböző érdekű és természetű létforma egyszerre jelent itt meg? Maga szerint ez nem szokatlan? - A bíró felállt és egészen közel hajolt a századoshoz, az egyik szemén lévő nagyítóüvegen keresztül kíváncsian tekintett a Sakál csodálkozástól elkerekedett szemébe.

-H…hát uram, nem tudom, nem tudok ezeknek az agyatlan szörnyeknek a fejével gondolkodni. Valójában van olyan, amelyiknek nincs is feje – próbálta meg legalább magát egy kicsit könnyedebb hangulatba hozni a Sakál.

-Szabotázs, Simonssen, szabotázs – csattant fel a bíró, ügyet sem vetve a viccelődésre. -És a szabotázs bűn! Nagyon nagy bűn, talán a legnagyobb. Jó okunk van feltételezni, hogy ezek az idegen bandák nem maguktól érkeztek ide, illetve valami, vagy valaki hívta, csábította vagy ösztönözte őket, de legalábbis támogatja az ittlétüket. Ez a valaki pedig egy áruló, valaki, akiről azt hisszük, közénk tartozik.

-Uram, ez… ez, nem hangzik jól.

-Nem bizony fiam, de a lényeg, hogy én kaptam a feladatot, hogy utánajárjak a dolognak, megtaláljam az árulót, elítéljem, és a kivégzőosztag elé állítsam.

-Értem uram, de hogy találja meg?

-Na, itt jön ön a képbe százados…, Sakál, és az emberei. Segíteni fognak nekem felkutatni és összefogdosni az ellenségeink közül minél többet. Higgye el, megvannak a módszereink, hogy megtudjuk tőlük, amire kíváncsiak vagyunk.

-Értettem.

-Vigyázzon azonban, százados. Itt nem lehet finnyás, mindenki lehet ellenség. A barát pedig ritka, mint a fehér holló. Az első néhány küldetésen én is elkísérem, de utána magára lesz hagyatva, bízunk Önben, ismerjük a kvalitásait. Ne okozzon csalódást...

-Köszönöm, uram, azaz, hogy… igen, uram.

-Legfeljebb 11 embert választhat maga mellé, a legjobb embereket vigye, szigorú titoktartással. Aki ezt megszegi, azonnal lője fejbe. Senki nem tudhatja meg, hogy mi a feladat és a cél. Az akció fedőneve: Tisztítótűz.

-Igen, uram.

-Adok maga mellé még valakit. Clarissa, ügynök, lépjen közelebb.

A Sakál hátán felállt a szőr, amikor az egyik korinthosi oszlop takarásából kilépett az eddig láthatatlánságba burkolózó ügynöknő, akit a bíró korábban küldött érte. Talpig testkesztyűbe öltözött, legalább 2 méter magas csinos, de vérfagyasztóan rideg teremtés volt.

-Az ügynök segíteni fogja mindenben, de ő sem lesz mindig magukkal. Vésse az eszébe százados, maga a főnök, de hallgasson az ügynök tanácsaira.

-I...igenis, uram.

Thar Simonssen százados leforrázva lépett ki a kissé már romos, de egykor méltóságteljes Curia épületén. Még emésztette a hallottakat, de jó katona volt, ezért csak néhány rövidke percnyi meglepetést engedélyezett magának. A szakállába túrt és, megrázta a fejét, majd fejben elkezdte összeállítani a csapatát. Mindenképp viszi a három specialistáját, még azt a piromán, félőrült Bud-ot is, ha már tisztítótűz. Emellett főleg azokat, akik gondolkodni is tudnak, az ész a legfontosabb fegyver, Zack, Dryam, Harkinnen...

KhorTzeeNurgSla -előtörténet

0



William 437, a Nu'Ark-i alsóvárosban született fiú, a koszos menekült, géptöltelék, már nem volt többé. Megtalálta a hangját... és a hívei megtalálták számára a megfelelő öltözéket is.
Valaha egy Space Wolf vértje volt, amit átjárt Nurgle rothadása, Khorne vére fröccsent rá, hordozójának akarata megküzdött Tzeentch bajnokáéval, és végül a halál élvezetét Slaanesh hozta el a viselőjének.

Magára öltötte, és a Káosz Isteneinek feltétlen hite, az Ő Áldásuk hozta működésbe testén azt, amit a technika már nem tudott volna.

Felrakta sisakját, és úgy érezte, hogy megszűnik embernek lenni, félistenné vált.
Tétova léptekkel küzdötte fel magát a pódiumra, akaratát a végsőkig próbára tette a páncél mozgatása.

Ahogy megszólalt volna és kinyitotta a száját, a páncél úgy döntött, hogy nem szólalhat meg többé emberi hangon. Tátott szájába a sisakból csápok nyúltak bele, átfúrták, és átszőttek az arca belső oldalát, a nyelvét, a lágy szövetet a torkában. Rákapcsolódtak hangszálaira, és a tüdejébe nyúlva csövekkel hálózták be azt is.

A levegő mélyülő sóhajként hagyta el a sisak vox casterét. Aztán az elektronikusnak tűnő, de nem emberi hang, szólította meg híveit.

- Khortzeenurgsla! - ordította, és kifelé fordítva felmutatta a páncél alkarvédőjén az Osztatlan Káosz jelét.

- Khorne vérfürdőt rendezett közöttetek! - az elégedetlenség moraja
- Tzeentch elárult benneteket a terveihez! - sértett és csalódott hangok
- Nurgle agyatlan zombinak használt csak titeket! - felháborodás, fujjogás
- Slaanesh pedig csak az eldarjaival törődik, a humán már nem jó nekik! - kiáltások és sikolyok

- Az Osztatlan Káosz viszont, Osztatlan!
- A miénk, a mi hitünk!

- Nincsenek szükségetek az Isteneire! - azért magában elmondott egy imát mindhez, mert neki még volt.

- Azt tehettek, amit akartok, azt vesztek el, amit akartok, kiélhetitek legbűnösebb fantáziátokat is, mert ezekért nem büntetés jár a Káoszban, hanem jutalom! - ujjongás, kezdődő skandálás.

- A Káosz megjutalmazott engem a jelével! Hatalommal, erővel, olyan javakkal, amikről van köztetek aki még nem is álmodott!

Halkabban, bizalmasabban mondta: - De szívesen megsúgom nektek őket. - cinkos röhögés a sorokból.

- A bolygó véderői elbuktak. Rövid életünk a végéhez közeledik. Ha a Káosznak tetsző dolgot tesztek, démonná változhattok, akiket magával visz olyan helyekre, ahol az idők végezetéig tehetitek azt, amit legjobban akartok! Harcolni? Mérgezni a májatokat? Paráználkodni?
Mindet megkaphatjátok a Káosztól!

- És ehhez semmi mást nem kell tennetek, csak amit épp akartok!

- A melletted álló vérét akarod látni? Öld meg!
- A szomszédod nőjét? Tedd meg!
- A kormányzó kincseit? Menj és vedd el!
- Egy harmadik kezet szeretnél? Növessz magadnak egyet!

- És ha jól csinálod, akkor még ha megölnek is közben, megszűnsz embernek lenni, és a lelked öröklétet kap az immatériumban!
Örökké élvezhetitek az Osztatlan Káosz ajándékait!

Látta, hogy sok hívét megzavarta, hogy egyszerre beszél az osztatlanról, és a káoszistenek aspektusairól. De őt nem érdekelte, a zavar csak Tzeentch-nek jó. És akiről a többiek azt hiszik, hogy hitetlen, azt majd Khorne nevében kinyírják.

Érezte a lüktetve felszabaduló érzelmeket, megfürdött bennük, és tovább küldte az Isteneinek.
Még nem volt elég nekik.

Páncélozott kezével a pódiumra csapott.

- De ez most nem a tespedés, és az egymás közötti vita ideje. Úgysincs elegetek.
Szegények vagytok, gyengék, korcsok, és fantáziátlanok.

- Segíthetnék nektek, de nekem nem agyatlan hívekre, vagy vak kultistákra van szükségem. Ha azzá akartok válni, megadom Nurgle vagy Tzeentch papjainak a címét.
Nem, ti önmagatoktól kell hogy akarjátok! Hogy vágyjátok! Hogy kinyúljatok érte és megfogjátok!

- Menjetek ki, menjetek más zónákba, nézzétek meg mit akartok, és csapjatok le rá. Vegyétek el!
Annak jár, aki kinyújtja érte a kezét! Aki harcol érte! Aki csal érte! Akinek igazán, igazán, a lelke legmélyéről kell!

- Aki hajlandó érte minden szabályt felrúgni! Legyen az az Istencsászár helyett a birodalmat vezető szaremberek által írva, vagy a Káosz Isteneit a saját érdekükben szolgáló papok és hadurak által hozott utasítás!

Magára mutatott:
- Nekem ti nem kellettek! Én már megszereztem, és továbbra is meg fogom szerezni magamnak, ami nekem kell!

- Eresszétek el a lelkeiteket fogó bilincseket! A fejeteket fogságban tartó szabályokat! Tegyétek, amit csak akartok!
Ez a ti időtök!

Érezte, hogy minden tekintet rá szegeződik.

Két karját a feje felett keresztezte: - KHOR!
Kőrt formázott belőlük: - TZEE!
U betűt csinált belőlük: - NURG!
Egyik kezével a mellkasát, másikkal az ágyékat fogta meg: - SLA!

- KHORTZEENURGSLA!

Ritmikusan vezényelni, skandálni kezdte, ahogy a tömeg utánozni próbálta a mozdulatait.
Idióta barmok.

De ahogy elrontották a sorrendet, keverni kezdték a mozdulatokat, és az egész kakofóniába és a mozdulatok értelmetlen összevisszaságába fordult, megérezte az erőt, az érzelmek és a pszichikai összehangolódás hullámait.

Maga előtt összezárta a két alkarját, felmutatva a tömegnek a káosz szimbólumát.

- OSZTATLAN KÁOSZ!

És amikor a tömegből kitört az éljenzés, a sikolyok és nyögések össze fonódtak, szét tárta a két karját, és hagyta, hogy a hullám, a tömeg ereje átjárja.

A páncélba zárt emberi test meghólyagosodott, a vére fortyogni kezdett, a fejét víziók öntötték el és instant orgazmusa támadt...
A tömeg eksztázisát csak érezte, de már nem látta és hallotta, amikor a pszichikai erők elpusztították emberi porhüvelyét, és szivárvány színű fényjelenség közepette eggyé olvasztották a páncéllal.

William 437 végleg megszűnt létezni.
És már csak Saturon volt, a Káosz Sötét Prófétája.

Dragon Hunters -előtörténet

0

I. fejezet

Segmentum Obscurus, Althymor dynasztia korona-világa, 72 ciklussal az Ébredés után.

 

A Phaeron türelmetlenül dobolt fém ujjaival trónusa karfáján. Öröklét vagy sem, nem állhatta ha megvárakoztatják, főleg amikor a saját alatvalói tették ezt. Kisvártatva végre meg is érkezett a Nemesi Tanács hiányzó tagja: Cryptek Krell.

 

-Remélem jó okkal várattál meg minket alkimista.

Dörrent rá a Phaeron a terembe lépő cryptekre. Krell, a kaszás Testőrökre vetett pillantás után, jobbnak látta lenyelni az epés visszavágást a titulusa becsmérlése miatt.

-Elnézésedet kérem Őfényessége -hajolt meg a cryptek- de le kellett ellenőriznem a hírt a biztonság kedvéért. Igazak a hírek amiket hallottunk a szövetséges Dynasztiáktól, a galaxist bitorló faj egy jelentős része tényleg a Sárkányt imádja vakbuzgó módon, és Adeptus Mechanikusnak nevezik magukat, a legtöbb gyár-bolygójukon megtalálhatóak a létesítményeik és laboratóriumaik. Egy igen nagy komplexummal rendelkező bolygójuk a területünk határán fekszik XN-124896 (vagy ahogy ők hívják Armageddon) amit épp ostromolnak más primitív létformák.

 

- Ez egy jó alkalomnak tűnik, hogy...”kikérdezzünk” pár kultistájukat mit tudnak a Void Dragonról. -Vélekedett a Phaeron, majd a tanácshoz fordult.- Ébresszétek fel a Légiókat,  egy cikluson belül Szarkofág-bárkákon akarom őket tudni útban ehhez az „Armegeddonhoz”!

 

-Hatlamasság! -Szólt Krell- A bolygót immatérium viharok veszik körbe, nem tudjuk az összes bárkát védő-pylonokkal ellátni. Ha javasolhatom küldjünk inkább csak egy bárkát Lychguardokkal és a fejetlenséget kihasználva juttassuk őket a bolygó felszínére. A feljegyzések szerint egy kisebb sír-komplexum található a föld alatt. Helyi erőforrásokat felhasználva a csapat feléleszthet egy Monolitot amin át a Légiók már biztonsággal átérhetnek.

 

-Hm... remek ötlet! Nem is vagy oly haszontalan Krell. -szólt a Phaeron, újdonsült izzással a szemeiben- Ám ne hidd hogy ilyen könnyen megszabadulhatsz a testőrségemtől! Lordok, válogassátok ki a legjobb állapotú Halhatatlanjaitokat és küldjétek őket a cryptekekhez, majd készítsétek elő a Légiókat. Krell, te és a varázslóid kikapcsoljátok a személyiség-gátlókat a kiválasztottakon és felkészítitek őket az útra! Most az egyszer szükség van rá hogy maguktól tudjanak gondolkodni... bizonyos keretek közt persze.

 

-Ahogy Nagyságod parancsolja! -hajolt meg Krell. Bízott benne hogy pár testőrt ismét félre állíthat az útjából, de majd legközelebb. A puccs elkerülhetetlen, pár ciklus ide vagy oda mit számít már? Legalább lesz néhány új teszt-alanya.

 

 

II. fejezet.

 

Armageddon, Nu’ark bánya-város, ismeretlen bunker-komplexum, 72,4 ciklussal az Ébredés után.

 

-... és végezetül: bár számottevő energia forrásra tettünk szert, még nem elég a Monolith kapujának folyamatos nyitva tartásához, ezért a teljes inváziót el kell halasztani nem megbecsülhető ideig, a warp viharok felerősödtek így az alap erősítések fogadása is kockázatossá vált a jövőben. A Dynasztya gyengülését elkerülendően javaslom erősítést csak pozitív megerősítés után küldjön a Sír világ. Althymor dynasztya, Halhatatlan légió 502. cella Centúriója, jelentés vége. -Ezzel lekapcsolta Centurio a holo-komunikátort. Percekre síri csönd ereszkedett a teremre, ami egykor alapvető volt, mostanra oly szokatlanná vált a volt beszivárgó sejt köreiben. A csendet végül Xolotl törte meg:

-Továbbra is szokatlan hazudni a Lordok tanácsának, biztos elhiszik a téves jelentést?

- Biztos. – Felelte Centurio- A fém-áldás óta senki nem hazudott nekik, mára bizonyosan el is felejtették milyen gondolkodó alattvalókkal beszélni. A warp viharokat észlelni fogják otthon is, semmi okuk a gyanakvásra...

-Vigyázz a fogalmazással katona, ez a világ az otthonotok. Senki se szeretné, hogy a Nagy Úr vissza vonja az ön-tudat kegyét, ugye? – Szólt közbe gúnytól statikus hangon a Death Mark, aki csak Figyelőként nevezte magát.

-Bocsánat a pontatlanságért. Még szokni kell a teljes szabadságot Figyelő. A jövőben jobban figyelünk a rossz szokásainkra. – Felelte a Centurio.

 

Egy bólintással nyugtázva a Figyelő elhagyta a termet, olyan hangtalanul ahogy érkezett. A Centurio kiadta a rutin parancsot cellájának a következő micro-ciklus őrségét illetően, ám mielőtt mindenki elhagyhatta volna a termet egy titkos csatornát nyitott Desolatornak.

 

-Des, tartsd szemmel újdonsült Death Mark „bajtársunkat”. Ha megpróbál ártani az 502-es bármely tagja ellen tudod mi a dolgod... Desolator csak egy bináris megerősítést válaszolt, ennyi is bőven elég a két egykori-testvér számára.

Ahogy az 502-es cella tagjai elhagyták a termet, ki a folyosón ki a falakon át,  Centurio elgondolkodott mennyire volt bölcs dolog csapatát a Felszabadító Nagy Úr sorsához kötnie, de 61.427.017 ciklus óta elösször érzi úgy hogy a necron fajt ismét szabaddá lehetne tenni C’tanoktól és engedelmessség-szubrutinoktól.

Minden esetre a rejtélyes kapcsolatától kapott kommunikációs csatorna protokolját és speciális titkosítását elmentette egy fizikailag szeparált memória egységbe.

 

 

III. Fejezet

Tlaloc és Scourge fázis-váltása megvilágította a gén-módosítottak füstölgő testét, jégszürke vértjeik maradványát. Centurio sztoikus belenyugvással konstatálta hogy immáron csak 5-en maradtak és a Cella megmaradt tagjait a zöld barbárok után vezette, a másik Necron csapat felé. Nem ismeri a felség jelzésüket, de az azonosító protokolok szerint szintén Althymorból érkeztek és ugyan csak az Örökítő „áldását” élvezik. Úgy tűnik annyi hónappal ezelőtt Watcher sikerrel járt a programja feltöltésében.

 

Ahogy erre a következtetésre jutott egy smaragdzöld villanás tűnt fel a horizonton, mikor az optikai statikus zaj elmúlt már meg is látta a nyaláb célpontját: Watcher füstölgő roncsa. De valami nem stimmel, az energia-elemzés Gauss energiákat észlel de minden Necrontyr a talajszinten van...

Ekkor tűntek fel a hús-lények szürke köpenyükben és átalakított necron fegyvereikkel. Ám ezek nem az Örökítő bábjai, ezek más urat szolgálnak.

’Ez nem jó’ – gondolta Centurio de tovább nem jutott a gondolataiban mert hirtelen két dolog is történt egyszerre. Egy hatalmas hipertér-anomália tűnt fel, amint egy ezüst nehéz-páncélos génmódosítottat tűzött karmára míg a zöld barbárok körülvették teljes falka mentalitásban, ám amint ezt a képet rögzítette az optikája a szürke idegenek egy újabb lövést eresztettek el,ami egyenesen a jobb vállába csapódott. Az ablatív réteg azonnal atomizálódott karjával együtt, ám szerencsére több károsodást nem okozott.

 

Nem kellett megvárnia a taktikai protokol elemzését, Centurio azonnal átlátta hogy a helyzet tarthatatlan: tyranidák és warp-anomáliák csatája, megfogyatkozott Cellája és a gauss fegyveres idegenek ténye egyszerre túl sok hogy győzelemre esély legyen.

 

„Visszavonulás! 502-es cella fázis-váltás azonnal!” – amint elhagyta a parancs a tudatát a többiek azonnal engedelmeskedtek és egy villanás múlva már a bunker komplexum mélyében voltak. A sérült társaikat a scarabok már el is kezdték javítani. Watcher is köztük volt, fején és torzója felső részén kívűl nem maradt más belőle, a nehéz-gauss nyaláb gondoskodott róla.

„Áruló, gyáva, tudatlan alattvaló! Az Örökítő parancsa szerint tartani kell a pozíciót! A megfutamodással szabotáltátok a Tervet! EZÉRT BEOLVASZTATTLAK BENNETEKET MIND! A TUDATOTOKBÓL MÉG ANNYI SEM FOG MARADNI MINT EGY HARCOSBAN! EZÉRT LAKOLNI FOGTOK!” Watcher hörgése sikolyba csapott át.

„MEGLÁSSÁTOK EZÉRT-„ egy zöld villanás véget vetett a fröcsögésének, majd a következővel a mozgása, az azutánival már a rángatózása is abbamaradt.  Desolator kifejezéstelen tekintettel újabb és újabb gauss-nyalábot eresztett meg a Deathmark testébe, amíg atomjai sem maradtak amit megjavíthatna a scarabsereg.

A teremben hirtelen csend lett, mintha maga a skarabeuszok is elhallgattak volna munkájuk végzése közben. Az 502-esek mind őt nézték, ki kérdéssel, ki aggódva arcukon. Mind tudták ennek a lépésnek következményei lehetnek, a kérdés innen hogyan tovább.

Centurio érezte tekintetüket magán. Tudta ez a pillanat el fog érkezni egyszer, de nem hitte hogy ilyen hamar.

-Mind tudtuk hogy nem megbízható az orgyilkos és ez lesz a végkifejlet előbb vagy utóbb. Az Örökítő világossá tette mindenki számára, hogy lemondott a Necrontyrról és terveit más síkon kívánja kibontakoztatni. Viszont mi nem fordulhatunk el elnyomott testvéreinktől! Megadatott az eszköz amivel felszabadíthatjuk bajtársainkat, az Örökítő programja még velünk van, ezzel elindíthatjuk a felszabadulást! – Centurio szeme izzani kezdett beszéde közben, nem érezte magát ilyen eltökéltnek és elevennek egészen... nem tudta meg mondani mióta.

-A monolith örök-kapuja továbbra is működtethető a helyi energia forrásokkal. Visszatérünk az eredeti tervhez: annyi Halhatatlan osztagot hozunk át amennyit tudunk, a kóddal felszabadítjuk őket és mikor már elegen leszünk visszafoglaljuk a Sír-világot a húslényektől. Eljött az idő egy új Dynasztya felemelkedésére! – Szónoklata szinte üvöltéssé erősödött. Nem is vette észre mennyi érzelemmel, élettel tölti el hogy végre saját akaratából, saját érdekei szerint cselekedhet. Vajon így éreznek a Lordok is beszédeik közben? gondolta Centurio.

Az 502-esek tekintetét is átjárta egy újfajta tűz már, az üres gyűlölet helyét átvette valami más, valami amit nem hitt volna senki hogy létezhet még: Remény.

 

-Desolator és a Teslások, ti velem jöttök! A többiek térjetek vissza a monolithoz, készítsétek elő az erősítések fogadására, vigyetek scarabokat is a felszabadító kóddal. A felszín tisztításra szorul, és energiahordozók után kell kutatnunk. Az 502-esek terve ezennel elkezdődött, vagy sikerrel járunk vagy elbukunk de innen nincs vissza út! Járjatok sikerrel. – adta ki parancsát Centurio.

 

Az 502-es gauss tagjai fázis-váltással elhagyták a termet padlón, falon keresztül. Centurio és kísérete a hagyományos folyosón távoztak vissza a Város felé...

Alvó birodalom prológus

0

 

Két hónap telt el az utolsó jelentett tyranida aktivitás óta. Úgy tűnt, hogy a hatalmasra nőtt harcialakú dögök levonultak a város mélyebb rétegeibe vagy a bányába ugyanis az utcák egy ideje már csendesek voltak. Elő is merészkedtek a bandák és a helyi bűnszövetkezetek, és ismét élet költözött a város  talajmenti negyedeibe. Az élet persze nem jelentett rendet is. Az orkok nem lazsáltak, és állandóan föl-fölbukkant egy-egy fosztogató bandájuk, azonban amikor a bandák félretették aktuális vitás ügyeiket, ideig-óráig vissza tudták szorítani az orkokat, pláne, hogy nem nagyon volt már mit ellootolni, és a gerillataktikával harcoló helyi bandák nem jelentettek valódi harcot az ork fosztogatók számára így azok dolgokvégeztével eltűntek. Az orkokn kívül a dark eldák is egyre gyakrabban mutatkoztak. Elragadtak egy-egy óvatlan bandást, hogy aztán a város alatti aréna porondjain lelje halálát. A nida rémuralomhoz képest azonban kifejezetten élettelinek tűntek az utcák. A birodalmi rendfenntartóknak azonban híre-hamva sem volt Nu'Ark utcáin.

A városi nemesek és módos polgárok, különféle frissen alakult "biztonsági" szervezeteket béreltek föl, akik elkísérték őket az ügyes-bajos dolgaik végzése közben. A városba ugyanis áramlottak a karavánok, mitsem sejtvén a tarthatatlan viszonyokról és a közbiztonság hanyatlásáról- jobban mondva teljes hiányáról. A kereskedők céhe virágzott. Mindez különleges gazdasági helyzetet alakított ki. Az automatizált rendszerek és az életüket nem féltő alsóvárosiak rengeteg prométheumot és értékes archeotechet szállítottak a bányából, amit a karavánok felvásároltak ezzel biztosítva a városi kereskedők és bandák jólétét. Az automatizált szállítórendszereket az Ügynökség elit kísérői biztosították, így biztos volt, hogy a városba megérkezik az értékes üzemanyag és felszerelések. Az ügynökség azután továbbadta a kereskedőcéheknek, akik pedig a prométheumot a karavánoknak az archeotechet pedig az alsóvárosi bandáknak  és kétes származású orgazdáknak adták el. A karavánokat azután kifosztották az orkok és a káosz-martalócok a sivatagban, így teremtve végtelen igényt és verték fel öntudatlanul a közeli településekben a prométheum árakat. A kereskedőket azután a helyi bandák fosztották ki vagy védelmezték- akik az így megszerzett pénzből fegyvereket vásároltak a karavánoktól és az alvilági csempészektől. És a körforgás állandó volt. A birodalom pedig nem részesült a profitból. A Város új urai látszólag a Kereskedőcéh céhmesterei voltak, akik egyértelmű szövetségben álltak az Ügynökséggel.

Az orkok jelentették a legkomolyabb fenyegetést, ugyanis annyira elszaporodtak a város körül, hogy gyakorlatilag percek alatt tucatjával tudtak felbukkanni bármilyen összecsapás színterén- ennélfogva a rajtaütések különösen gyorsak és véresek lettek. Nem volt idő tárgyalni és egyezkedni, hacsak nem akarták a bandák, hogy az orkoké legyen a zsákmány- és minden felszerelésük, ígyhát hamarabb rántottak fegyvert és igyekeztek mielőbb pontot tenni a vitás kérdések végére. Vérrel.

Elszaporodtak a káoszt imádó kultuszok is. Igaz hogy elsősorban az alsóvárosban volt jelentős a számuk, azonban talajszinten is rengeteg összetűzés alakult ki miattuk, amikor megpróbáltak egy-egy szállítmányt eltulajdonítani, vagy rajtaütöttek egy-egy kereskedőn vagy céhesen. Hagymázos meneteiket sokszor az orkok kergették csak vissza a föld alá.

Az alsóvárosból aggasztó hírek érkeztek, a város legmélyebb részeiből, ahol régi manufaktórum gyárnegyedek is húzódtak.  Bandák és melósok ezrei tűntek elő, akik eddig nem ismert járatokon keresztül érkeztek, állítólag egyenesen a kaptárvárosokból. A felszínlakók nem sok valóságalapot tulajdonítottak a híreszteléseknek, de tény volt, hogy nagy számban bukkantak fel addig nem látott testalkatú és bandajelzésű mélységlakók, akik már megkezdték az alsóvárosi gyártósorok beüzemelését és akik más bolygók kaptárvárosainak neveit emlegették amikor az érdeklődő tudakolta, hogy honnan jöttek.

Egész negyedeket tartottak ellenőrzésük alatt a fém és hús ötvözetéből álló agymosottak, és látszólag velük együtt masíroztak a necronként azonosított ősi szörnyedvények. utóbbiakat alig fogta a golyó, és idővel visszasarjadt rájuk a fém, szemmel látható sebességgel. Ha ez még nem lett volna elég, akkor rövid távú teleportberendezéseikkel, gyakorlatialg mindig kimenekültek a harcból, így kifejezetten nehéz volt végérvényesen kivonni őket a forgalomból. Egyes kultuszok már az ő területeik határán egyenesen őket istenítették a káosz szörnyetegeihez hasonlóan, az admech rangerjei pedig jóideje nem patroloztak már sehol a városban. Gyár-barakkjaik csöndesek voltak, és a szokott gépi hangok helyett mindössze síri csend honolt körülöttük.

A néhai városi gárda, és a milícia tagjai mostanra mind szabadúszókká váltak vagy saját cégeket alapítottak bnadatagokból és zsoldosokból. Nagyrészt körülük kerültek ki a módos polgárok és kereskedők magántestőrei, de nem ritkán rizikós karavánfosztogatásra is hajlandóak voltak nagy haszon reményében.

Zavaros idők voltak. És a birodalom látszólag szendergett...

A vörös hullám

0

 

Az ügynökök elfoglalták a pozíciójukat és a jelre vártak. Heten voltak a régióban, mindannyian az ügynökség elit mesterlövészei, a legdrágább fegyverek egyikével felszerelve. A puska egyesítette a legmodernebb xeno technológiát az ügynökség számára elérhető legerősebb archeotech alkatrészekkel. Biztosak voltak benne, hogy bármilyen célpont bukkanjon is fel a zónában, az ő tűzerejük könnyedén felülkerekedik majd rajta. Nagyobbat nem is tévedhettek volna.

Az orkok rohanvást érkeztek. Nem sokat gondolkodtak rajta, hogy mire lőjjenek, ugyanis annyian voltak, hogy könyedén tűz alatt tarthattak minden utcát. És meg is tették. Mindenre lőttek ami mozgott- és arra is ami nem, de balszerencséjükre az első felbukkanó ellenség, GreyKnight terminátorok képében mutatkozott. Össztüzet zúdítottak a terminátorokra, de azok látszólag sértetlenül közeledtek folyamatosan a vörösbőrű horda irányába. Percekig tartó fókuszált tűz hatására az egyik lovag felborult, de aztán talpra állt, és mit sem lassulva folytatta útját az orkok felé.

Épp csak belekezdtek a terminátorok az ork gyilkolászásba amikor minden irányból necronok bukkantak fel a térségben. Az ügynökök riadóztatták a központot, de onnan nem érkezett válasz. Magukra maradtak. A necronok mögött sötét árnyak osontak a falak tövében, és az ügynökök közül kettő is megzavarodott. Miután rálőttek a célpontjaikra- sikertelenül, rájöttek, högy elkövették életük utolsó hibáját. A választűz során alkarnyi hosszúságú élő lövedékek szaggatták őket cafatokra, és a testükbe épített berendezések sem tudták megmenteni az életüket.

Az egyik ügynök észlelte, az elsődleges célpont felbukkanását. Az inkvizítornő fedezékről fedezékre osonva próbálta meg becserkészni a házak között settenkedő rettenetet, de mikor tűzparancsot adott embereinek felfedte pozícióját. És a választűz elsöprő erejűnek bizonyult. A kétember magas tyranidák könyörtelenül visszaszorították a necronokat mindkét irányba, és megkezdték zárni a formációjukat a GreyKnightok irányába, azonban a felbukkanó Nurgle hitű gárdista osztag megfordította a csata sorsát. Az ügynök leadott egy-két lövést az inkvizítor kíséretére, azonban azok pillanatok alatt fedezékbe húzódtak érzékelvén az új veszélyforrást. Szerencsére azonban agy egyik büntetőosztag a közelben járt. Az ügynök elképedten látta ahogy a harcedzett bűnözők nem támadták meg a nidákat, hanem ehelyett megindultak az inkvizítor kísérete felé. Az ügyök leereszkedett a ház falán és lopakodva követni kezdte őket. Nem vette észre amikor felette megjelent egy hatalmas sötét árnyék, és felránotta a magasba. Hangtalanul sikoltott. Másra már nem volt ideje amikor felnyársalta egy testénél is hosszabb csont-kard.

A nidák két harcost is vesztettek, de szemmel láthatóan nem törődtek ezzel. Azonban amikor az orkok megcélozták a legnagyobb méretű nidát aki egy erkélyen gyilkolászta a necronok maradék lövészeit, az ügynökök mindegyike ráfordult, valami belső ösztöntől hajtva az orkokra. A másodperc törtrésze elég lett volna számukra, hogy leszedjék a Prime-ot veszélyeztető orkokat, azonban ujjaik nem engedelmeskedtek nekik- mintha valami külső erő verte volna béklyóba tagjaikat. A legközelebb álló ork pedig kivégezte az addigra már földön fekvő Tyranid Prime-ot, akit a nurgle gárdisták és az inkvizítor emberei is tűz alatt tartottak. Az ork két teljes sorozatot engedett bele a földön hempergő hatalmas bestiába, és aztán a biztonság kedvéért még egy gránátot is alávágott. Utóbbi nem robbant fel, de az orkot megnyugtatta. A prime kiszenvedett. Feje helyén mindössze egy cafatokra lőtt tócsa ásítozott.  A nidák pedig mintegy távoli hívást hallva mind meglódultak egy messzi irányba. Közrefogták a megmaradt legméretesebb példányt, akinek higanyos mozgása és a körülötte remegő levegő valami eltéveszthetetlen kisugárzást adott és aki furcsa elégedett csattogást hallatva komótos, bogárhoz nem illő léptekkel kivonult a harci zónából harcosai gyűrűjében. A külső szemlélő úgy érzékelhette, hogy győztes hadúr távozik így testőreivel az immáron érdektelenné váló csatamezőről. A két lelőtt bestiát magukkal vitték, azonban a halott prime tetemét maguk mögött hagyták. Az ezt figyelő ügynök nem hitt a szemének. Zavarodott volt és le volt nyűgözve. Képzése kivételes volt, és tudata fogékony volt a pszi-re, azonban ilyen erős hatást még nem érzékelt. Félisteneknek látta a hatalmas bogarakat, és a közöttük vonuló négykarú teremtményt pedig testet öltött istennek.

A nurgle hitű gárdisták eközben megkísérelték lelövöldözni a fel-felbukkanó nidákat de esélyük sem volt. A nidák túl gyorsan tűntek el az épületromok között, miután a prime elesett. Akik viszont előjöttek a nurgliták lövöldözésére azoknak eszük ágában sem volt visszavonulniuk. GreyKnight terminátorok sortüze alatt először a vörös bőrű orkok futottak meg, majd a nurgliták is komoly veszteségeket szenvedtek. A megmaradt ügynökök csak arra figyeltek, hogy elég infrafüst gránátot lőjjenek a Lovagok és az inkvizítornő közé ezzel fedvén az ott folyó eseményeket. Szomorú módon, e téren sikeresnek bizonyult a ténykedésük. A lovagok figyelmét lekötötte a rohamozó nurgle gárda, így nem volt kapacitásuk, hogy az inkvizítornőt tartsák figyelemmel.

Az inkvizítornő maga elé rendelte védelmezőjét, azonban amikor annak meleg vére és agyveleje az arcára freccsent, tudta: minden elveszett. A következő sorozat élő lövedék az ő erőpajzsán vásott el, azonban ledöntötte lábáról a lövések ereje. Amikor fölállt, megnyugodva látta, hogy a birodalomhű milicia tagjai vannak körülötte. Zubbonyukat felismerve azonban felébredt szívében a kétely. A halálraítélt börtönosztag tagjainak arcáról leolvasott kifejezés láttán pedig megfagyott ereiben a vér. Nem kellett a pszi képességeit használnia, hoyg tudja mit forgatnak a fejükben. Megmarkolta fegyverét, de a minden oldalról rá záporozó rugások és ütések ellen esélye sem volt. A haramiák nem mentek anynira közel, hogy fegyverével elérje őket, mindössze a flakataktika előnyét használva addig terelték míg megfelelő pozícióba nem került. Egy ideig tartotta magát, de amikor hátulról nekifutásból beérkezett az ogryn, és falnak préselte, véget ért számára a küzdelem. Szerencséjére nem volt már magánál amikor néhány utcával odébb, egy sötét sikátorban, a büntetőlégió tagjai elkezdték megoldani az övszíjjaikat. Egyiküknek sem volt még dolga ilyen magas tisztű birodalmi tisztségviselővel, de mindannyian szívből gyűlölték a birodalmi igazságszolgáltatást. Még akkor is, ha nem ok nélkül voltak elítélve. Vagy talán épp azért. Őrmesterük egy ideig rezignáltan hallgatta az sikátorból kiszűrődő zihálást, egy idő után azonban visszakapcsolta a rádióját, hogy meghallgassa mik a legfrisseb hírek és utasítások. Azonnal adást fogott.

-Zöld egyes. Itt a Közpotni Igazgatóság. Ajánlatunk van az önök számára. Ha még életben van az inkvizítornő, úgy tisztességes árat fizetnénk érte. Egy ügynök hamarosan felkeresi önöket, hogy tárgyaljanak a feltételekről. Természetesen tudjuk, hogy észlelték, hogy az inkvizítor a káosz erőivel parolázott, és, hogy hősiesen védelmezték a város érdekeit amikor lefogták. Szép munka Zöld egyes. Őrmester, ezért előléptetés fog járni. Igazgatóság vége.

Az őrmester először meglepődött, aztán szélesen elvigyorodott. Úgyfest valóban közelebb kerülnek a szabadsághoz. De biztos, hogy nem úgy ahogy az inkvizítor gondolta amikor hazudozni kezdett nekik. Vigyorogva visszament az embereihez, megvárta míg azok végeznek, majd odaszólt nekik:

-Keltsétek fel. Kíváncsi vagyok mit tud felajánlani az életéért cserébe. Úgy fest, a helyiek is érdekeltek a megszerzésében. Úgy sejtem, hogy nem akar az ügynökség kezére kerülni... vagy várjatok csak. Tartsátok szorosan. Asszem egy kis mulatság nekem is jár...

4/4 A szaporulat

0

 

A hadműveleti igazgatóság épülete kongott az ürességtől. Némán ásítoztak az ajtók, minden terem és helység szeméttel volt borítva. Szemmel láthatólag ostrom idején, hirtelen hagyták el az épületet. Sötétség honolt az üres létesítményben. Egyetlen szobában égtek csak a prométheumgázzal hajtott kandeláberek. A statikusan sistergő méretes kijelző előtt egy kopasz férfi ül, és arcát kezeibe temette. Előtte az íróasztal roskadozott a szupraplastic lapokra nyomtatott jelentésektől, és dossziéktól.

A város elbukott. Legalábbis a jelentések szerint immáron szinte semmi esély nem volt a civilizált rend visszaállítására. Ha tehette volna, bombázást kért volna Nu'Arkra, azonban a problémákat az sem oldotta volna meg. Az utcákon orkok randalíroztak, és felprédáltak mindent amit csak tudtak. Ezrével rótták a negyedek sikátorait összeszedve mindent ami számukra értékes volt. És számukra szinte mindennek volt valami feltételezett haszna. Időnként különböző halálosztagok foglaltak el egy-egy épületet, de tartósan nem tudták tartani, ugyanis a csatazaj orkokat csalt a közelbe, akik egyre többen lévén idővel mindig elűzték a védőket- vagy rosszabb esetben lemészárolták őket. Egy régi katonai bázisra behúzódott egy maroknyi GreyKnight, de nem volt annyi üzemanyag a teleport berendezéseikben, hogy hosszan tudjanak csatározni, így mindössze villámakciókra bukkantak föl itt-ott a városban.

A necronok, teljesen nyíltan őrjáratoztak a néhai Lord-elector valaha titkos bázisa körül, látszóag az egyedüli olyan csoportosulásként akiket nem különösen zavart az orkok jelenléte.  Rendkívül jó stratégiai érzékről tévén tanúbizonyságot mindig elfelé csalták az orkokat a bázistól, és nem ott ütköztek meg velük a közelében.

Egy Ordo Xenos inkvizítornő- is megpróbálta visszaállítani a rendet sikertelenül. Ideje nagyrészében menekült az éppen őt kergető különféle idegen fajok képviselői elől- szerencséjére eleddig mindig sikerrel, bár csak hajszál-híjján megúszva a különböző halálosnak tűnő szituációkat.

A káosz erői egy ideje csöndesnek mutatkoztak a felszínen, de a talajszint alatt már komoly összecsapások folytak. Hogy  ezek mekkora mértékben voltak a káosz által generált folyamatok az kérdéses volt, de az biztos, hogy az ő malmukra hajtották a vizet idővel.

A felszínen azonban a tiranidák jelentették a legnagyobb problémát. Tucatszám kavarogtak az egyik felszíni víztározó körül, és miután kitakarították onnan a nurglita fertőzést, még gyosabban tudtak szaporodni. Az először felbukkanó csoport, akiket a jelentésekben nu'arki Terrorok-nak neveztek el az ügynökök mostanra kegyetlen reputációra tettek szert az utcákon. Eddig senki nem volt képes mégcsak lelassítani sem a vadászó falkát. Az őket vezető alfa,  aki az ÉbenKöd kódnevet kapta, egy alkalommal elfeküdt a koncentrált necron tűz alatt, de társai kihúzták a tűzzónából, és a medencéből még méretesebben mászott ki. A bogarak szemmel láthatóan gyűjtögették a testeket, bár szokatlan módon nem azonnal dobták őket a keltetőmedencékbe, hanem először arrah használták a más csoportoktól fogjul ejtett rangos egyedeket, hogy azok csapatait is magukhoz vonzzák.  Ébenköd vezetése alatt tucatnyi tyranida harcos létforma képződött harcedzett veteránná. És esély sem nagyon volt a megfékezésükre a jelen körülmények között.

Az utolsó próbálkozás fatális következményeket helyezett kilátásba, és nem sok jóval kecsegetett. Mindent egyetlen lapra kellett föltenni, ugyanis mikor a nidák elfogták az orkok vezérét, hogy orkajit magukhoz csalják ezzel, akkor az eddigi legnagyobb biomassza hullám indult meg a keltetők felé. Odaérvén jó eséllyel annyi nidával gyarapították volna a helyi fészket, amiel talán csak az orkok egyesített tűzereje lett volna képes végezni,  azoknak azonban eszében sem volt egyesíteni bármit is.

Az ügynök mélyet sóhajtott, és megragadta a telekom adóvevőt.

-minden egységnek. Tereljétek a megfigyelteket az egyes keltető felé. Mindenáron fel kell robbantani a központi fészket. Helyezzetek ki ajándékcsomagokat- majd ismétlésre állította a készüléket. Ezután privát frekvencián kapcsolatba lépett a Bányaközponttal.

-BK, itt a tizenhármas hadműveleti igazgatóság. Engedélyt kérek egy T1es bevetésére. Szállítmányt kell jutassak egy zónába, különben elveszítjük a város k1-es felső rétegét a kvarc kvadránsban. Engedélykérési kód ZN6-21 Alfa- majd ajkát véresre harapva várt a válaszra. Percekkel korábban érkezett csak reakció a kódolt csatornán. - Tizenhármas. Itt a TK. Hármas beszél. Engedélyt megadom. T1-es felszállt. Küldjük a szállítmányt a jelölt régióba. TK vége.

A kopasz férfi felsóhajtott, majd hirtelen észbe kapva, kiértesítette az ügynököket.

-minden egységnek. Szállítmány érkezik a régióba. Fessétek meg a célpontokat. Elsődleges célpont a xen keltető. Rubin kód. Ismétlem: rubin kód. Sok szerencsét. tizenhármas H.I. vége.

majd kifújta a levegőt, és imádkozni kezdett...

 

 

 

Rendezvény

 

A 4. évad 4. rendezvénye most kerül megrendezésre.

Időpont: 2018. márc. 30. 17:00

Helyszín: Hammertime Cafe

 

Minden kampány-tag részt vehet, csapattól függetlenül.

 

Az évad során a rendezvényeken:

-a teljesített objektívák Prométheumot is érnek

-hatványozottan számítanak a frakció pontba is (2x-es alap szorzó).

-rendezvényenként 1 veterán markot ( mission completed mark) jelentenek -amiből ha összegyűlik 3 úgy az egység szintet lép (1x)

-rendezvényenként 1 NPC pontot (amiből bérenceket lehet bérelni)

 

A rendezvényeken, a kampányban nem játszók is részt vehetnek, ilyenkor egy egyalkalmas csapatot irányítanak (amit ha kedvük úgy tartja elindíthatnak a kampányban is a későbbiekben).

 

A Rendezvény hozzájárulási költsége: 1500pénz ami a pultnál fizetendő, és amiből 500 lefogyasztható.